Felejts el…..örökre…

2011 június 20. | Szerző: Bodzavir |

 ezek voltak Balázs utolsó szavai hozzám….emiatt nem léptem normális élet felé 2 éve…emiatt nem vállaltam fel R-t,emiatt nem töődtem a saját igazi boldogságával….emiatt,hogy ezt soha ne halljam tőle…

2 éve úgy jöttem el,hogy szerettem Őt tiszta szívemből,ahogyan most is szeretem..otthagytam MINDENT,a közös családi házunkat,az autónkat a bútorokat MINDENT!!!elmentem egy emeleti zajos,beázós szarba,mert az volt,,úgy aludtam el minden este,hpgy imádkoztam,hátha rájön,hogy milyen rossz nélkülünk,hogy mennyire szeret minket,hogy egyszer félreteszi a büszkeségét,és megfogja a kezem,hogy szeret…teltek a napok,a hetek ,a a hónapok…néha kedves volt,néha iszonyatsoan undok…néha keresett,néha nem…de mondani kifejezni soha nem tette….

Aztán elköltöztem egy szebb,jobb kislakásba…teltek a hónapok…év(ek) lett(ek) belőle…kezdtem feléledni,menni kellett tovább…de csak ŐT tutdam szeretni…csak ŐT!!!!

A barátaim,a családom eszméletlen,mit ki nem álltak melettem…ugy maradtam életben..elveszítettem a másik felem:( tényleg majdnem belehaltam

Felfogtam,hogy nincs visszaút..2 évbe tellt,de ő nem jött utánam…csendben szeretett…senkije sincsen és tudom,hogy a szíve mélyén szeret engem…de nekem ez egyszerűen kevés…engem ne ugy szeressen..hanem a szíve tetején..éreztesse..mutassa….mutassa ki

R…..vát rám türelmesen 2 évig—mellettem volt,törölgette a könnyeimet…barát volt..persze egy picit több….de türelemmel kivárta,amig jobban leszek..amig talán tudom,mit akarok

nem vayok még túl..dehogy vagyok,,nem is tudom,hogy lehet e ezen túllenni valaha…ha eszembe jut,ugyanúgy fáj,mint amikor előszőr szembesültem azzal,hogy vége….ugyanúgy…fog ez múlni?:(

max bölcsebb és erősebb lettem,és el tudom nyomni,h ne jusson esembe..legalábbis hogy ne ez legyen folyton a gondolataimban…

Szeretem ŐT,mindennél jobban és én tényleg TUDOM,hogy soha snekit nem fogok többet ennyire:((( pedig azt is megtanultam már,hogy soha ne modd h soha

2 hónapja kb elhivott egy beszélgestésre..Ő mondta,hogy vége,ha meglátom valakivel ne csodálkozzak…most erre mit kellene mondanom?

azóta is jóban voltunk,,szeretetteljes a kapcsolatunk..illetve volt

megtudta,hogy R-t is elhivtam a barátainkkal és CSí vel kalapndparkba…irt egy levelet

egy életre felejtsem el őt….:(((

azóta nem bezséltünk…ésszel tudom,hogy jobb lesz igy,,talán sosem szakadtunk volna el egymástól igazán…de iszonyúan fáj…és folyton rá gondolok….:(nagyon fáj,hogy igy lett igazán VÉGE