<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Tárcámban egy kép...</provider_name><provider_url>https://bodza76.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Bodzavir</author_name><author_url>https://bodza76.cafeblog.hu/author/Bodzavir-2/</author_url><title>Felejts el.....örökre...</title><html>&lt;P&gt;&nbsp;ezek voltak Balázs utolsó szavai hozzám....emiatt nem léptem normális élet felé 2 éve...emiatt nem vállaltam fel R-t,emiatt nem töődtem a saját igazi boldogságával....emiatt,hogy ezt soha ne halljam tőle...&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;2 éve úgy jöttem el,hogy szerettem Őt tiszta szívemből,ahogyan most is szeretem..otthagytam MINDENT,a közös családi házunkat,az autónkat a bútorokat MINDENT!!!elmentem egy emeleti zajos,beázós szarba,mert az volt,,úgy aludtam el minden este,hpgy imádkoztam,hátha rájön,hogy milyen rossz nélkülünk,hogy mennyire szeret minket,hogy egyszer félreteszi a büszkeségét,és megfogja a kezem,hogy szeret...teltek a napok,a hetek ,a a hónapok...néha kedves volt,néha iszonyatsoan undok...néha keresett,néha nem...de mondani kifejezni soha nem tette....&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Aztán elköltöztem egy szebb,jobb kislakásba...teltek a hónapok...év(ek) lett(ek) belőle...kezdtem feléledni,menni kellett tovább...de csak ŐT tutdam szeretni...csak ŐT!!!!&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;A barátaim,a családom eszméletlen,mit ki nem álltak melettem...ugy maradtam életben..elveszítettem a másik felem:( tényleg majdnem belehaltam&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Felfogtam,hogy nincs visszaút..2 évbe tellt,de ő nem jött utánam...csendben szeretett...senkije sincsen és tudom,hogy a szíve mélyén szeret engem...de nekem ez egyszerűen kevés...engem ne ugy szeressen..hanem a szíve tetején..éreztesse..mutassa....mutassa ki&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;R.....vát rám türelmesen 2 évig---mellettem volt,törölgette a könnyeimet...barát volt..persze egy picit több....de türelemmel kivárta,amig jobban leszek..amig talán tudom,mit akarok&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;nem vayok még túl..dehogy vagyok,,nem is tudom,hogy lehet e ezen túllenni valaha...ha eszembe jut,ugyanúgy fáj,mint amikor előszőr szembesültem azzal,hogy vége....ugyanúgy...fog ez múlni?:(&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;max bölcsebb és erősebb lettem,és el tudom nyomni,h ne jusson esembe..legalábbis hogy ne ez legyen folyton a gondolataimban...&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Szeretem ŐT,mindennél jobban és én tényleg TUDOM,hogy soha snekit nem fogok többet ennyire:((( pedig azt is megtanultam már,hogy soha ne modd h soha&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;2 hónapja kb elhivott egy beszélgestésre..Ő mondta,hogy vége,ha meglátom valakivel ne csodálkozzak...most erre mit kellene mondanom?&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;azóta is jóban voltunk,,szeretetteljes a kapcsolatunk..illetve volt&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;megtudta,hogy R-t is elhivtam a barátainkkal és CSí vel kalapndparkba...irt egy levelet&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;egy életre felejtsem el őt....:(((&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;azóta nem bezséltünk...ésszel tudom,hogy jobb lesz igy,,talán sosem szakadtunk volna el egymástól igazán...de iszonyúan fáj...és folyton rá gondolok....:(nagyon fáj,hogy igy lett igazán VÉGE&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>